http://helyismeret.hu/index.php?title=Kov%C3%A1cs-villa

1858 a Kovács birtok első említése, tulajdonosa a tehetős Hamvai Kovács Gábor Veszprémi lakos, övé a harmadik legnagyobb birtok Almádiban, melyen az 1800-as katonai felmérés szerint két épület is állt.
A Szentkirályszabadjai telekkönyv szerint, Almádiban akkor nem volt önálló telekkönyv, úgymond Szentkirály “lába” volt.
Az 1791-ben, Balatonkilitiben, köznemesi családba született-Hamvai Kovács Gábor a veszprémi püspökség jószágigazgatója, halála idején egyházi alapítványi főtitkár, egyházi szolgálatban.
Tehetős, nemes ember lévén komoly vagyonnal, számos ingatlannal bírt.

1863-ban kelt végrendeletben, amikor már régóta özvegy, és saját utóddal nem bír, a Veinekker Erzsébettől 1855-ben születtet Veinekker Gyulát teszi meg legfőbb örökösének, és egyben fiának fogadja, és családi nevét adományozza részére.
Veinkekker Erzsébet a házvezetőnője volt, és mint ilyen rangú személyt, - a saját státusa miatt - hivatalosan nem vehette feleségül.
Hamvai Kovács Gábor 1864-ben elhunyt, és a végrendelet érvénybe lépett, és azt a Veszprém Vármegye állandó Törvényszéke 1867-ben hatályba emelte.
Ennek értelmében Veinekker Gyula megörökölte Hamvai Kovács Gábor vagyonának tetemes részét, és jogosulttá vált a névváltoztatásra is, mely előrehozott nagykorúsításával 1870ben történt meg.
A veszprémi ház, és számos más veszprémi ingatlan mellett megörökölte „az Almádi kéthajlékú szőlőjét, kaszálóval, gyümölcsössel együtt”
A végrendelet kikötötte, hogy “a fiúnak képeznie kell magát, magasabb iskolákat végezvén”.
Ez meg is történt, az akkor már Kovács Gyula nevet viselő ifjú 1878-ban jogász lett, és Budapesten telepedett le, ott vállalt állást.
Kezdetben Belügyminisztériumi fogalmazó, majd miniszteri titkár, később vezető osztálytanácsos. Munkája részben törvényi előkészítő munka, később az állami vagyon hasznosítás ellenőrzése – ma ezt a feladatot az Államkincstár ill. a NAV végzi
1891-ben leteszi a Nagydoktorit, melynek értelmében az egész Oszrák – Magyar Monarchia területére érvényes működési jogosultságot szerez, később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz.

1894-ben dr. Kovács Gyula és neje, az 1865-ös születésű Véghső Gabriella házasságot köt.
Öt gyermekük születik

1. Kovács Gabriella 1886
2. Kovács Szerafin 1888
3. Kovács Gellért 1889 ( élt fél napot)
4. Kovács Mária 1893. (későbbi Lovas Lászlóné- Tatár Mária nagymamája)
5. Kovács Gyula 1894. meghalt vakbélgyulladásban 1918-ban

Csak a lányok maradtak meg, akiket apjuk mind az Angolkisasszonyok Váczi utcai iskolájában tanítónőnek képeztetett ki.

1907-ben I. Ferenc József császár és király, addigi munkája elismeréséül nemesi rangra emeli és az „almádi” előnevet engedélyezi neki (ez egy mai Kossuth díjjal felér)!

1907-ben kisajátítják és elbontják a veszprémi házát, eladja Veszprémi birtokait, mert Budapesten él, nem akar foglalkozni vele.
A pénzből Almádiban a nagyobbik házát bővíti. Az eredetileg alápincézett szoba, konyha, kamra épületre ráépíti a ma is látható Kovács villát.
A munkálatok 1907-ben kezdődnek, és 1912-re lesz teljesen kész. Ekkor megbüntetik, mert nem kérte meg időben a használatbavételi engedélyt.

Az építkezés során a földből római kori apró, babapiskóta alakú padlóburkoló kövek kerültek elő.
Ezeket a köveket Dr. Kovács Gyula szigorú utasítása szerint a baloldali lakószárny emeleti fordulójának padozatába bebetonozták, a kövek azóta is ott vannak és megtekinthetőek!

A baloldali rész nyaraló, lakóegység lett, a jobboldali gazdasági szekció; istálló szénapadlás, hatalmas térben a földszinten minden féle szekerek, boronák, szánok és egyéb mezőgazdasági eszközök.
Külön lépcső vezetett fel az első szintre, ahol a szemestakarmányt tárolták.
Tatár Mária (77 éves most) rossz gyerek volt, felment, összekeverte a búzát a rozsot,
az árpát, jól kikapott érte.
A második szint deszka padozatú volt, ahol diót, mandulát tartottak. Almádiban sok diófa, mandulafa volt, pl. a nagy háztól a kis (kocsis) házig – ma Zichy Mihály utca végéig kétsoros mandula fasor volt.

Dr. Kovács Gyula az Almádi fürdőegylet igazgatósági tagja 1918., az Almádi Yachtklub alapító tagja 1913.
Időközben a lányok felnőttek, és elkezdtek férjhez menni:

1. Gabriella (1886-1957) lovag Zhorsky Géza, egy aktív katonatiszt, ezredes felesége lett, akinek le kellett tenni a kauciót a seregnél képzése miatt, ezért betáblázták az egész birtokot. 1918-ban megszületik Gabriella lányuk. 1931-ben elváltak.
2. Szerafin veszprémi udvarlója mindent beígért neki, önálló vállalkozásba kezdenek. Ő az örökségét kikérte, a „vőlegény” a készpénz hozománnyal megszökött!
3. Mária 1918-ban esküdött meg Lovas Lászlóval (szül.1892.), aki építész volt.

A korábbi években az almádi teniszklubban ismerkedtek meg „összeteniszezték“ egymást.
A fiatal Lovas család - szülői ráhatásra - a „nyaralóban” telepedik le, és itt építi ki Lovas László építési vállalkozását
Ő tervezte, építette az Irredenta emlékművet, a Hermina lakot (Verseny utca- Óvári utca kereszteződésében), a Liget kávézót, és számos más nyaralót is. Jó szakmai és emberi barátságban volt az akkor már híres Györgyi Dénes építésszel, felesége pedig ifjúkori barátnője volt Grofcsik Emiliának (Györgyi D. feleségének)
1933-ban, 41 évesen, TBC-ben meghalt.
Gyerekeik

1. Mária 1920
2. Erzsébet 1922 (Ő van a képen lóháton a villa előtt, nagy lóimádó volt!)
3. László 1926

1. Máriát Pálfai István (Pfózer István) -az almádi állomásfőnök öccse veszi feleségül 1944-ben, amikor 1939-től tartó folyamatos katonai szolgálatból 3 napra hazaengedték.

1946-ban megszületik Pálfai Mária, aki később Tatár András felesége lesz és most a Zichy Mihály utca 30-ban lakik.
Ez az a ház, amelyet ama végrendelet a ”másik hajlékként” jegyez. Szoba, konyha, kamra, alápincézve, 1967-ig változatlan formában, némi kis változtatással- pl nádtető cserépre történő váltásával áll- 67-ben kisebb felújítás történik- a korábban beszakadt istállót újraépítik, és a házból átjárást nyitnak, de már nem istálló- hanem szoba és fürdőszoba funkcióval.

1939-ban felparcellázzák az almádi birtokot, és az elvi tulajdonmegosztás is létre jön özv. Dr. Kovács Gyuláné és lányai között.
A II. világháborúban lebombázzák a Budapest Fő utca 1. házat, amely a Lánchíd budai hídfőjénél volt, és amelyben addig lakott özv. almádi dr. Kovács Gyuláné és lánya Zhorsky Gézáné és Zhorsky Gabriella ,ezért lejönnek Almádiba.

1. Lovas Erzsébet (1920) egy Magyarország felé menekült francia hadifogollyal megismerkedik. Eustache René a Székesfehérvári Cisztereknél franciára oktatja Erzsébet öccsét, aki meghívja tanárát a Lovas birtokra.

Az ismeretségből házasság lesz, és a hadifogoly, amikor végre hazatérhet - viszi magával a feleségét is Franciaországba.

1946-ban megszületik Lovas Mária leánya (Pálfai Istvánné) Pálfai Mária. Lovas Mária az apjától örökölt tüdővészben 1947 nyarán elhunyt.

1947-ben hazajön Franciaországból Lovas Erzsébet (Eustahe René-né) és kiviszi magával az akkor már első éves építész hallgató öccsét. (Ott kitanítatja, és ő is építészként dolgozik Franciaországban, ott is hal meg 2011-ben).

Marad a házban: özv. almádi Kovács Gyuláné, Zhorsky Gézáné, Zhorsky Gabriella és a kis Pálfai Mária, és aki az egész gazdaságot működteti, és a családot gondozza: özv. Lovas lászlóné.

1954-ben meghal özv. almádi Kovács Gyuláné (sz: Véghső Gabriella); az örökösök a parcellázás idején kialakítottak szerint osztoznak:
Nagyház (Kovács Villa) Zichy u. 11. Zhorsky Gézánéé
Kisház Zichy u. 30. Lovas Lászlónéé
Ekkor édesanyja halála után, Lovas Lászlóné felszámolja a gazdaságot (eladja a lovak kivételével az állatokat: tehén , disznók, baromfiak). Unokáját (Pálfai Máriát) 1953-ban apja magához veszi, és már egy új családban kezdi meg tanulmányait Bp.-en.
Ezután Lovasné úgy dönt, hogy útlevelet kér a Franciaországban élő gyerekeihez, akiknél akkor már 4 fiúunoka is várja.
1958 nyarán tér vissza Magyarországra.

Időközben,1957-ben Zhorsky Gézáné (nővére) meghal, három napja halott volt már, mikor rátaláltak (lánya, Zhorsky Gabriella a Bakonyban dolgozott).
Akkor már Zhorsky Gabi el akarta adni a házat, amit anyjától megörökölt. Akkoriban államosítottak 20 nagy villát Almádiban, közte a Kovács villát is. Z. Gabi a hír hallatán öngyilkos akart lenni, a fotón rajta van a kötés a kezén. Bezzeg a Franciaországból megjött nagynéni (Lovas Lászlóné ) két lábbal állt a földön.
Kiderítette, hogy az államosítás megjelölt jogalapja nem igaz, a ház sose volt katonatiszti birtok, és megtámadva a határozatot visszaszerezte a házat, ami egyben az ő lakhelye is volt 1918 óta.
Az államosított 20 házból egyedül ezt az egyet sikerült visszaszerezni!
“Hálából” Z. Gabi kiutasította nagynénjét a házból, aki 1961-ben átköltözött a „kis szoba, konyha, kamra” komfort nélküli kocsisházba. „ Ezt követően, jellemzően gyermekeinél Franciaországban élt, a kis házat pedig unokájára – Pálfai Máriára- ma Tatár Mária hagyományozta.

Zhorsky Gabi az almádi Városházán dolgozott adminisztrátorként. Ödön férjétől már a háború alatt elvált. Szegediné Erzsike, aki munkatársa volt, és Schildmayer Ferenc gyakran megfordult nála. Schildmayer Ferenc apjának a kőbányája Lovas László építész beszállítója volt. Almádi első háziorvosa, dr. Lőte László és fia, Lőte Attila színművész is gyakran látogatta őt.
1989-ben bekövetkezett haláláig sokat és sokszor segítették a Franciaországban élő unokatestvérei (Lovasné gyerekei), részükre cserébe többször is tett végrendeletet, melyben a házát Lovas László fiára hagyományozza majd.
Időközben több alkalommal eltartási szerződéseket is kötött, de azokat rendre felbontották, Z. Gabi „nehéz” természete miatt. Végül két nappal a halála előtt régi barátnője fiára, Nádújfalvi Lászlóra hagyta a vagyonát.

Z. Gabi 1966-ban Schneider Józsefnek adta el a jobboldali részt. A pénzből sor került a megmaradt tulajdoni rész - lakószárny- részleges felújítására, a homlokzat tatarozására, továbbá az ivóvíz bevezetésére is.

Kurucz Péter és családja 2003-ban vették meg Nádújfalvi László özvegyétől a baloldali részt.
Most a ház jobb oldala 3/4 részben Schneider József, 1/4 részben Kurucz Péter es felesége nevén van. A bal oldala teljes egészében Kurucz Péteré és feleségéé.